A macskák szigete

Korábban már írtunk egy partszakaszról, mely az Olaszországhoz tartozó Szardínia szigetén található, ahol egy egész macskakolónia él szabadon. Japánban viszont létezik egy sziget, ahol mára sokkal több macska lakik, mint ahány ember, így a turisták egyik közkedvelt célpontjává vált. De vajon hogy kerültek oda a cicák?

Úgy látszik, Japán nem csak a tradíciók, a gyönyörű tájak és a cseresznyefavirágzás miatt érdekes, de itt található a legtöbb macskás szenzáció is. Gondoljunk csak a vasútállomásra, ahol egy cica az állomásfőnök, de ott van a fent említett sziget is, melyet macskák egész hada vett birtokba. Aoshima területe nem túl nagy, csupán fél négyzetkilométer, és bármerre jár az ember, csak magukat tisztogató, nyávogó, falatozó, játszadozó és természetesen lustálkodó macskákba botlik az ember. Az ott élő cicák őseit a Szardínián található partszakaszhoz hasonlóan azért telepítették be, hogy a kikötőkben és a hajókon elszaporodott rágcsálókra vadásszanak, ám idővel a macskák sokasodása kezdett problémát jelenteni. Ezzel párhuzamosan a sziget lakóinak száma viszont jelentősen csökkent, ugyanis az ’50-es években az emberek nagy része városokba költözött a jobb munkalehetőségek miatt. Hatvan évvel ezelőtt közel ezren laktak Aoshimán, manapság csupán huszonkét idősebb ember tekinthető állandó lakosnak.

A kérdés csupán az, hogy az a huszonkét ember jól kijön-e az összevissza kóborló mintegy 120 macskával. Ha igazán őszinték akarunk lenni, akkor a szigetlakók inkább megtűrik a négylábúakat, mintsem örülnének a falkának. Ugyanez a helyzet az odalátogató turistákkal. A helyiek nem építettek ki különösebb infrastruktúrát a cicák által bevonzott látogatókra alapozva, így éttermeket, ajándékboltokat és mozgóárusokat sem találunk, de a közeli Ehiméből félóránként közlekedő, boldog turistákkal teli komp hangulata, és a vörös, fehér, foltos és szürke cicák népes hadserege miatt Aoshima mindenképp életre szóló élményt nyújt. Ha kíváncsi vagy a szigeten ténfergő állatokra, akkor nézd meg az alábbi videót:

2016. november 4.