4 ok, amiért a kutyád ás a kertben

A kutyák évezredek óta az ember legjobb barátai, és sok dologban képesek voltak alkalmazkodni hozzánk. Ám így is maradt néhány régről hozott, furcsa szokásuk, amelyre nehéz magyarázatot találni. Ilyen például a lefekvés előtti forgás, a farokkergetés, a fűevés vagy a fej oldalra billentése. Ezek azonban szinte egyáltalán nem zavaró szokások, ellentétben a kert felásásával, ami lehet, hogy nálatok is sok fejtörést okoz. Egyértelműnek tűnhet, hogy miért csinálja a kutyád, de ha meg szeretnéd szüntetni a problémát, akkor az összes lehetséges okot fel kell tárnod. Íme a legvalószínűbbek!

1.  „Ezt inkább elteszem későbbre.”

Ha a kutyákra gondolunk, akkor az egyik legelső dolog, ami eszünkbe jut, az a csont elásása. Ha ilyen finom falatokkal kedveskedsz kedvencednek, ellenállhatatlan késztetést fog érezni, hogy későbbre is tartalékoljon, hiszen korábban vadon élő társai számára szűkös időkben ez a stratégia biztosította túlélést. A túlélés ösztöne pedig mindennél erősebb, ezért is maradhatott fenn ez szokás. Ha szeretnéd elkerülni, hogy kutyád elássa a kertben a csontot, akkor ne engedd, hogy kivigye a házból, vagy egyszerűen ne adj neki, hiszen az amúgy is kockázatokat rejt magában! Esetleg biztosíts a számára egy helyet a kertben, ahol bátran áshat! Ebben az esetben azonban meg kell tanítanod neki, hogy csak azon a bizonyos ponton rendezheti be maga kis éléskamráját! 

2. „Én ilyen vagyok, és kész!”

Az együttélés során az emberek rájöttek arra, hogy bizonyos típusú kutyák kiválóan alkalmasak lehetnek egy adott feladat elvégzésére. Így kezdődött az ebek tudatos tenyésztése, ami több száz éves múltra tekint vissza. A vadászat a tenyésztés egyik fő mozgatórugója, és olyan fajtákat is életre keltett, amelyek feladata kifejezetten a vadak kiűzése, kiásása a kotorékaikból. A tacskók és terrierek kis termetükkel például tökéletesen alkalmasak erre a feladatra, ezért ha ilyen fajtájú a kedvenced, sokat kell küzdened azzal, hogy legyőzd az ösztöneit. Ha azonban kölyökkorban elkezded a „kiképzést”, és odafigyelsz a következetes jutalmazásra, akkor van esélyed arra, hogy megmenekülnek a virágaid.

3. „Na jó, én léptem…”

Egyes kutyákban egy kicsit nagyobb a szabadságvágy a kelleténél, vagy egyszerűen nincsenek kielégítve a sétára, mozgásra irányuló szükségletei, ezért hajlamosak arra, hogy elszökjenek. Mondanunk sem kell, hogy ez milyen veszélyeket rejt magában, ezért már egészen fiatal korban meg kell tanítanod kedvencednek, hogy az utcára csak a séták alkalmával, a te engedélyeddel mehet ki. Vannak azonban külső tényezők, amelyek arra sarkallhatják a kutyádat, hogy a kerítésnél lyukat ásva meneküljön el. Ilyen lehet a mennydörgés vagy a tűzijáték által keltett zaj. Éppen ezért nem feltétlen elég, ha megtanítod neki, hogy nem mehet ki az utcára. Biztosra kell menned, és ki kell zárnod a lehetőségét annak, hogy a kutyád kiássa magát a kerítés alatt! Emellett menedéket kell biztosítanod kedvenced számára, ha retteg a hangos zajoktól! 

4. „Hú, de meleg van!”

A hőguta valós veszélyt jelent kedvenced számára a nyári kánikulák idején, ezért biztosítanod kell neki hűvösebb, árnyékos helyeket a kertben, ahová minden napszakban elvonulhat, illetve folyamatosan cserélned kell az ivóvizét is! Így talán elkerülheted, hogy saját magának próbálja megoldani a problémát azzal, hogy egy jókora gödröt ás a kertben, ahová befeküdhet hűsölni. A föld alatt ugyanis érezhetően hidegebb van, ezt pedig a több ezer éves tapasztalatokra alapuló ösztönei miatt a kedvenced is tudni fogja! 

A te kutyád is szokott „kertészkedni”? Oszd meg velünk a tapasztalataidat a kutyABC Facebook-oldal posztja alatt kommentben, itt

Forrás: YouTube
2020. október 26.