A farok kergetése alapvetően természetes jelenség a kutyáknál, ám bizonyos esetekben súlyosabb problémákra is utalhat. Legtöbbször kölyökkorban figyelhető meg, amikor a kiskutyák még nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy a farkuk is a testükhöz tartozik, ezért jó mókának tűnik eljátszadozni az összevissza kalimpáló „szőrcsomóval”. Egy kis idő elteltével már nem is olyan nagy újdonság a farok megléte, ezért a legtöbb kutya néhány hónap alatt ki is növi a kergetőzést. Idősebb korban – a kergetőzésre hajlamosabb német juhászt és terriereket leszámítva – azonban már oda kell figyelnünk a jelenség gyakoriságára, ugyanis a túlzásba vitt farokkergetés mögött több minden is meghúzódhat. A túlságosan ingerszegény környezet, a kevés séta és kevés játék például ösztönözheti arra a kutyákat, hogy magukat szórakoztassák, és így vezessék le a felesleges energiájukat. A kergetés tehát egyfajta jelzés is lehet a gazdinak, hogy többet foglalkozzon a kedvencével.
A figyelemfelkeltés és az unaloműzés mellett azonban különböző rendellenességek és betegségek is állhatnak a farokkergetés hátterében. Bizonyos kutyáknál pszichés problémák, szorongás vagy régi trauma kísérője lehet, így egyfajta kényszercselekvésként fogható fel. Gyakran morgás, agresszív viselkedés, szőrtépés és vakarózás is társul a kergetőzéshez, ami akár élősködők ügyködésére, hormonális vagy idegrendszerei zavarokra is utalhat. A túlzott kergetőzéssel a magas koleszterinszint is összefüggésbe hozható, ezért adott esetben érdemes vérvizsgálatot kérni az állatorvostól, és odafigyelni arra, hogy kutyánk a számra legmegfelelőbb tápot kapja. Mindezzel együtt a farokkergetés valóban mókás tud lenni, és a legtöbb esetben a kutya számára is élvezetes, amiről az alábbi videó alapján te is meggyőződhetsz:
