Veszélyben az erdélyi kopó?

Korábban is volt már szó olyan magyar kutyafajtáról, amelynek egyedszáma aggodalomra adhat okot. A kuvasz azonban nem az egyetlen fajta, amelyet az eltűnés veszélye fenyeget, hiszen a rendelkezésre álló adatok szerint az erdélyi kopó sincs biztonságban. Szerencsére egy új törvényjavaslat segíthet, hogy továbbra is fennmaradhasson az egyik legelegánsabb magyar fajta.

Mit kell tudni az erdélyi kopóról?

A kopók története egészen a honfoglalásig nyúlik vissza, hiszen már őseink is alkalmaztak ilyen kutyákat a vadászatok során. Több emberöltőnyi fejlődés során a 18-19. századra létrejött egy fajtacsalád, amely már kísértetiesen hasonlított a mai értelemben vett erdélyi kopókra, azonban az 1966-ban hivatalosan is elismert fajta kialakulása már a 20. századra tehető, amikor a tenyésztésük az erdős területek zsugorodásával szinte csak erdélyi vidékekre szorult vissza. Jelenleg a hosszúlábú erdélyi kopót ismerik el külön fajtaként, ám létezik egy rövidlábú változat is, amelyet inkább apróvadak elejtése során alkalmaznak.

Hányatott sorsú fajtáról van szó, hiszen egyszer már majdnem teljesen eltűnt a köztudatból, mivel az 1940-es években kiírtandó dúvadnak minősítették Romániában. Az 1971-es Vadászati Világkiállításra azonban mindenképpen fel szerették volna éleszteni a fajtát, ezért a 60-as években sok követ megmozgattak azért, hogy a még élő fajtatiszta példányok segítségével felvirágoztassák az erdélyi kopót. Ez részben sikerült is, hiszen ahogy már említettük, hivatalos fajtaként is elismerték, illetve 2004-ben a hungarikumok listájára is felkerült, ám ez sem volt elég ahhoz, hogy elmozduljon a veszélyzónából, amit jól példáz az elkeserítő számadat, amely szerint 2018-ban csupán 24 erdélyi kopót törzskönyveztek.

Ha többet szeretnél megtudni az erdélyi kopóról, akkor nézd meg ezt a videót:

 

Miért tűnhet el a fajta, és mit lehetne tenni?

Mivel a magyar kutyafajtákat főként pásztorkodási és vadászati célokból kezdték el tenyészteni, ezért a gazdasági és társadalmi változások igencsak érzékenyen érintették őket. Az erdős területek zsugorodásával a vadászat jelentősége is visszaesett, a nagyüzemi állattartás háttérbe szorította a háztáji állattartást, az emberek nagy része pedig vidékről nagyvárosokba költözött, ami nem kedvez a nagy mozgásigényű fajtáknak. A mudi esetében volt már példa arra, hogy az új feladatkörök kijelölése jótékonyan hatott az egyedszámra, ezért az erdélyi kopó esetében is ehhez az eszközhöz folyamodnának a törvényhozók. Egy javaslat szerint az eddig csak hajtóvadászatokon alkalmazható erdélyi kopó ezentúl terelővadászatokon is részt vehetne, amely a javaslat előkészítői szerint növelheti a tartási igényt.

Hogy ez önmagában elég lesz-e, azt nem lehet tudni, mindenesetre az erdélyi kopót nem csak vadászati céllal érdemes tartani, hiszen kifejezetten ragaszkodó és gyerekszerető fajtáról van szó, így családi kutyaként is megállja a helyét, amennyiben a mozgásigényét kielégítik, és odafigyelnek a vadászösztöneiből fakadó nehézségekre, amelyek tanulással és gyakorlással kiküszöbölhetők. Az idegenekkel bizalmatlan, ezért házőrzőnek sem utolsó.

A jó tulajdonságai ellenére tehát az erdélyi kopó valóban segítségre szorul, ezért ha teheted, járulj hozzá te is a népszerűsítéséhez azzal, hogy megosztod a cikkünkhöz tartozó Facebook-bejegyzést itt!

Forrás: Wikipedia/Index
2020. november 16.