A szellemek létezésére, illetve a cicák természetfeletti képességeire nincs tudományos bizonyíték, ezért érdemes kicsit elmerülnünk az akár több ezer évre visszanyúló hiedelmek világába.
Az ókori Egyiptomban a macskák isteneknek kijáró tiszteletnek örvendtek. Akárcsak napjainkban, a korabeli Egyiptomban is családtagként tekintettek a cicákra, akiknek halála igazi tragédiának számított, a gazdik pedig szemöldökük leborotválásával tisztelegtek elhunyt kedvencük előtt. Az egyiptomiak hite szerint a macskák szoros kapcsolatban állnak a szellemvilággal, és érzékelik a kóborló lelkeket.
De nem kell az ókorig visszamennünk, ha cicákkal kapcsolatos hiedelmekről van szó, ugyanis sokan napjainkban is hitelt adnak a fekete macskák körüli, középkorból származó babonáknak.
Bizonyára a több évezredes mítoszoknak és a megmagyarázhatatlan dolgok megfejtése iránti vágyunknak köszönhető, hogy természetfeletti képességeket tulajdonítunk kedvencünknek.
A válasz a macskák látásában és hallásában keresendő, ugyanis mindkettő fejlettebb, illetve más irányba fejlődött, mint a miénk, hiszen a macskák ragadozók, így egészen más készségekre van szükségük.
A cicák számára a színek és a közeli tárgyak élessége sem annyira lényeges, ám a rossz fényviszonyok között történő tájékozódás annál inkább, amit a szemük hátsó falán lévő különleges fényvisszaverő felület, az úgynevezett tapetum lucidum segít. A lassú mozgást kevésbé érzékelik jól, ám a gyors mozgásra azonnal rááll a szemük, hiszen a vadászat során az egyik legfontosabb erény, ha minél gyorsabban tudnak reagálni a préda hirtelen irányváltásaira, hogy hozzá tudják igazítani a saját mozgásukat.
A hallásuk is figyelemre méltó, még a kutyákénál is fejlettebb. A fülük akár 100.000 Hz-ig is képes érzékelni a hangokat, míg a kutyák esetében a felső határ 50.000 Hz, az embereknél pedig csupán 20.000 Hz. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a macskák kb. 10 méter távolságból is tisztán hallják a fűben botorkáló egeret vagy a faágakon surranó mókust. Ahhoz, hogy követni tudják az érzékelt hangokat, a macskák hirtelen mozdulatokkal fordítják el a fejüket, illetve állítják a fülüket a megfelelő irányba.
A macskák tehát tényleg látnak és hallanak olyan dolgokat is, amiket mi nem, de nem azért, mert természetfeletti képességeik lennének, pusztán bizonyos tekintetben fejlettebb érzékszerveiknek köszönhetően észreveszik azokat mozgásokat és hangokat is a környezetünkben, amelyek a mi figyelmünket elkerülik, legyen szó egy apró, repülő rovarról, huzattól meglibbenő pókhálóról vagy a vízvezetékekben folyó vízről, esetleg a szomszéd lakásban élők lépteiről.
Ha neked is van hozzáfűznivalód a témához, akkor írj kommentet a Facebook-oldalunkon!
