A jelenségre még egy kifejezés is utal: macska-egér játék. Azt jól tudjuk, hogy a cicák amellett, hogy cuki házi kedvencek, kegyetlen vadászok is, ezért sokan csengőt akasztanak macskájuk nyakörvére, hogy időben figyelmeztessék a kertben lakó madarakat, gyíkokat, rovarokat és rágcsálókat a ragadozó közeledtére. Bár a cicák háziasításának egyik fő oka pont az volt, hogy elődeink a segítségükkel megvédjék az eltárolt termést a kártevőktől, kedvenceink vadászösztöne mára inkább nyűggé, sőt a környezetünkre nézve veszélyessé vált. Olyannyira, hogy vannak olyan helyek a világban, ahol korlátoznák a macskákat és gazdijaikat a helyi állatvilág védelmében, ami teljesen érthető, hiszen egyes országokban a macskák által elpusztított kisemlősök, hüllők és madarak száma milliárdos nagyságrendre tehető.
A cicák nem hibáztathatók „rossz szokásuk” miatt, ugyanis a vadászat az őseiktől visszamaradt ösztönök által vezérelt cselekedet, mondhatni létszükséglet, hogy kiélhessék ragadozó hajlamaikat. Az emberek szempontjából viszont kegyetlennek tűnhet, ahogy a macskák bánnak áldozatukkal, hiszen gyakran megfigyelhető, hogy a gyors és kíméletes lezárás helyett még hosszasan eljátszadoznak zsákmányukkal, mielőtt végeznének vele.
Persze mint a legtöbb állatoknál megfigyelhető viselkedésnek, ennek is megvan az oka. Korábban voltak olyan feltételezések, miszerint a macskák azért játszanak az elejtett állatokkal, hogy a szervezetükben felszabaduló stresszhormon hatására jobb ízük legyen, ám az igazság ennél sokkal prózaibb. A legelterjedtebb nézet szerint a macska-egér játék valójában edzés kedvenceink számára, hiszen ez az egyik legjobb módja annak, hogy formában tartsák izmaikat és reflexeiket. A gyakorlás már kölyökkorban elkezdődik, hiszen az anyacica sokszor csak megsebzett, legyengített zsákmánnyal tér haza kicsinyeihez, hogy azok nagyobb kockázat nélkül, könnyített pályán tudják gyakorolni a vadászat művészetét. A kockázatkerülés felnőtt korban is tényező lehet, ugyanis a préda az utolsó leheletéig védekezik, így halála előtt is súlyos sebeket ejthet a macskákon. Persze csak akkor, ha nincsenek megtépázva és a végletekig kifárasztva.
Ha szeretnénk elkerülni, hogy cicánk vadásszon, annak több módja is van. Az egyik a már említett, nyakörvre akasztott csengő, amely ellehetetleníti, hogy kedvencünk csendben közelítse meg a prédáját. Az is egy lehetőség, hogy nem engedjük ki a házból, ha pedig lakásban élünk, nincs is nagyon más választásunk. A vadászösztönöket azonban így is le kell vezetni, amelynek a legjobb módja a napi rendszerességű közös játék. Egy macska számára ez nemcsak fizikai és szellemi szükséglet, de remek alkalmat is jelent, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatát a gazdijával.
Te megfigyelted már a cicádat vadászat közben? Írd le a tapasztalataidat kommentben Facebook-oldalunk posztja alá!
