Nem először fordul elő, hogy a tudomány érdeklődése a macskák felé irányult. Japánban például egy külön szakterület foglalkozik a macskák gazdaságra gyakorolt hatásával, de az etológusok is gyakran veszik célkeresztjükbe a szőrös kis kedvenceket. Egy francia tudós legutóbbi tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy a macskák valójában folyadékok annak ellenére, hogy szilárd testtel rendelkeznek. Hogyan kaphatta ezt a furcsa eredményt?
A francia fizikust, Marc-Antoine Fardint régóta foglalkoztatta a kérdés, hogy miért fészkelik bele magukat a macskák a legkisebb dobozokba, akváriumokba esetenként még a teáskannába is, és hogyan is képesek erre. Elkezdte vizsgálni a jelenséget a fizika módszereivel, és azzal az alapteóriával, hogy a macskák azért viselkednek a fent leírtak szerint, mert igazából folyadékok. Ez eléggé abszurd feltételezés, de mielőtt teljesen elzárkóznánk tőle, nézzük meg, hogy mi is az a folyadék a fizika szemszögéből. A folyadék halmazállapotú anyag felveszi a tároló edény alakját úgy, hogy közben nem veszít a térfogatából. Innen megközelítve már kevésbé tűnik badarságnak Fardin állítása, aki ráadásul a reológia, azaz a folyadékokkal foglalkozó tudományág segítségével is alátámasztotta teóriáját.
A tudós kétféle módszerrel is igyekezett bebizonyítani az igazát. A fent említett tudományág szerint a folyadékoknak minden esetben idő kell ahhoz, hogy felvegyék a tároló edény formáját, vagyis kitöltsék a rendelkezésükre álló teret. A víz rögtön idomul a pohár formájához, míg egy sűrű forró csoki már lassabban terül szét és tölti fel a bögrét. Tehát az előbbinek kevesebb, míg utóbbinak több, úgynevezett relaxációs időre van szüksége. A macskák hasonlóan viselkednek, csak időbe telik nekik, míg megtalálják a megfelelő pozíciót a testrészeiknek, de végül kitöltik a rendelkezésükre álló teret, tehát folyadékok. Az elméletet a Deborah-számmal is lehet igazolni, mely szintén az edény alakjának felvételéhez szükséges idővel kalkulál. Egy szilárd tárgy, például egy könyv soha nem fogja felvenni egy kancsó alakját, míg a macskák igen. Tehát folyadékok.
Mindezekkel együtt sajnos Fardin állítása nehezen komolyan vehető nemcsak nekünk, de tudományos körökben is. Ezt bizonyítja, hogy a francia fizikus idén elnyerte az Ignobel-díjat, amely tulajdonképpen a Nobel-díj paródiája, és azért hozták létre, hogy olyan kutatásokat díjazzanak vele, melyeknek tulajdonképpen semmi értelmük, nem megismételhetők vagy egyszerűen nem érdemes megismételni őket, mindemellett viccesen elgondolkodtatóak. Azért ne nevessük ki Fardint, hiszen ahogy az alábbi videó is mutatja, a macskák tényleg elég folyadékszerűek tudnak lenni!
