Ugyanis a kutyások gyakran hozzák fel érvként azt, hogy az ebek sokkal jobban ragaszkodnak az gazdájukhoz és az ember közelségéhez, mint a cicák. Sőt, sokan fogalmaznak sarkosan, amikor azt állítják, hogy a macskák csupán az eleség miatt kötődnek hozzánk. Nos, a Behavioural Processes című szaklapban megjelent kutatás egészen mást bizonyít, hiszen az eredmények azt mutatják, hogy a cicák igenis jobban szeretik az ember társaságát a finom a falatoknál. De hogyan jutottak a tudósok erre a megállapításra?
A kutatók a macskák motivációit és szociális elkötelezettségét vizsgálták érdekes, kognitív kísérletek során. Ehhez kiválasztottak ötven cicát úgy, hogy legyenek köztük gazdi nélküli, állatotthonban lakó, és szerető családban nevelkedő egyedek is. A kísérlet azzal kezdődött, hogy a tesztalanyokat néhány órára magukra hagyták olyan környezetben, ahol a lehető legkevesebb inger érhette őket, így se játékot, se eledelt nem kaptak, és az emberek társaságát is nélkülözniük kellett. Amint letelt az előre meghatározott idő, kezdődhettek a valódi tesztek. A kiválasztott ötven macskát különböző ingereknek tették ki, így a korábbi unalmas órákat követően már játszhattak, falatozhattak a cicák, különböző illatokat szagoltattak velük és még lelkes önkénteseket is kaptak maguk mellé társaság gyanánt. Ezután a tudósok megfigyelték, hogy a fent említettek közül mi az, ami a legjobban érdekli, motiválja a cicákat. A kutatás végén kiderült, hogy attól függetlenül, hogy a vizsgált alany menhelyen vagy családban él, nagyobb valószínűséggel fogja az ember társaságát választani, mint bármi mást. A kutatásban résztvevő macskák mintegy fele döntött úgy, hogy interakcióba lép a neki társaságot nyújtó emberrel, míg a falatozást csupán 37%-uk találta jobb elfoglaltságnak, mint bármelyik másik lehetőséget. Felesleges tehát vitatkozni azon, hogy cicák vagy a kutyák ragaszkodnak-e jobban hozzánk, hiszen az együttélés során mindkét állat megszokta a közelségünket, amely mára már alapvető igényükké is vált.
