Az állatokat ilyen-olyan formában mindig is hasznosítottuk különböző levelek, csomagok kézbesítésére, például a postagalambokat mindenki jól ismeri, de a világ bizonyos pontjain a lovak és szánhúzó kutyák is fontos szerepet játszottak a küldemények kiszállításában. Az 1870-es években Liège városában úgy döntöttek, hogy közel 40 cicával bővítik a postai dolgozók számát, ami a macskák képességeit tekintve bizonyos szempontból nem is tűnik olyan nagy badarságnak. Hozzá vannak szokva az emberek közelségéhez, jól tájékozódnak, szemük és bajszuk segítségével akár sötétben is dolgozhatnak, gyorsaságuknak és ügyességüknek köszönhetően pedig az emberi postásokra veszélyt jelentő kutyákat is ki tudják cselezni. Mi lehetett a gond?
A helyi posta döntéshozói már azt is kitervelték, hogy a cicák a város lakóinak kommunikációját megkönnyítve egy különleges nyakörvet kapnak majd, melyre vízálló tasakot erősítenek, így megvédhetik a rövid üzeneteket tartalmazó leveleket az időjárás viszontagságaitól. A terv tehát tökéletesnek tűnt, de az sem meglepő, hogy manapság nem nagyon látunk kis csomagokkal szaladgáló postás macskákat az utcákon. Már a próbakézbesítés sem sikerült túl jól. Az újdonsült futárok első feladata csupán annyi lett volna, hogy egy megadott pontról térjenek haza otthonukba. Nos, a 37 cicából csupán egynek sikerült időben teljesíteni a küldetést, míg a többieknek egy-két napba is beletelt, mire hazatértek. Valószínűleg a projekt bukásában az is közrejátszott, hogy a cicák a nap nagy részét átalusszák, de a végső konklúzió az volt, hogy a macskák túl nyakasak és fegyelmezetlenek a kézbesítői munkához. Mindenesetre sajnáljuk, hogy nem jött be az újítás, hiszen ki ne fogadná szívesebben a havi számlákat egy aranyos kiscicától.
