Az 1960-as években járunk a hidegháború közepén, amikor az USA és a Szovjetunió azon munkálkodott, miként tudnának borsot törni egymás orra alá. Ennek egyik legfőbb eszközei voltak a kémek, akik a hírszerzés szempontjából létfontosságúnak bizonyultak. Egy idő után azonban a legmegfontoltabban kutakodó ember is gyanússá válhatott, de ugyan kinek tűnne fel egy éppen „jókor, jó helyen” kóborló macska? Valószínűleg így született meg az ötlet, hogy a CIA (Központi Hírszerző Ügynökség) cicákat képezzen ki arra, hogy fontos beszélgetéseket hallgassanak le. A projektre több mint 20 millió dollárt költöttek, ami még ma is rengeteg pénznek számít.
A feladatra egy szürke és fehér nőstény macskát választottak ki, akiknek a testébe a mai chipekhez hasonlóan egy picike átjátszót ültettek be. Az állatok fülébe apró mikrofont rejtettek el, és mivel a technikai fejlettség még akkoriban így követelte, a macskák teste mentén egészen a farkuk hegyéig egy antennát kellett végigvezetniük. A rendszer működtetéséhez energiaforrásra volt szükség, de a cicák testi adottságaiból kifolyólag csak egy kisebb elemet tudtak elhelyezni az újdonsült kémeken, ami jelentősen korlátozta a rögzíthető és továbbítható hanganyagok hosszát. Miután sikerült a szerkezetet szinte láthatatlanná varázsolni, megkezdődhetett az ötéves kiképzés, mely során a kiválasztott egyedeket megtanították arra, hogy parancsszóra egy megadott helyre menjenek, és ott megfelelően mozogjanak. Miután véget értek a kínkeserves tanuló évek, jöhetett az éles bevetés. Az egyik macskát a szovjet kémek egyik kedvelt találkozóhelyére küldték, hogy két férfi beszélgetését közvetítse az amerikai ügynökök számára. Röviddel a kis szőrös hírszerző elengedése után azonban váratlan fordulat áll be: egy arra járó taxi sajnos elgázolta a cicát, így az első bevetés teljes mértékben sikertelennek bizonyult. Az esetet kivizsgálva a CIA emberei arra jutottak, hogy a macska nem kémnek való, így felfüggesztették a projektet, és a másik kiválasztott cicát megszabadították a lehallgató készüléktől, aki ezek után a civil macskák idilli életét élhette tovább.
