A macskák a kutyákhoz képest több ezer éves lemaradásban vannak, már ami az emberhez való alkalmazkodást illet. Ráadásul a kutyák már az elejétől fogva sokkal közvetlenebbül rá voltak szorulva az emberre, mint a macskák, akik nem a maradékra utaztak elsősorban, hanem a falvakban, városokban nyüzsgő rágcsálókat vadászták le, így az élelemszerzés jó ideig még teljesen önálló feladat volt a számukra. Persze egy idő után rájöttek, hogy az emberek nekik is szívesen csurrantanak-cseppentenek valamit a házi kosztból, így szépen lassan ők is elkezdték kifejleszteni a maguk „pitizési” módszereit, amelyek közül talán ez működik a legjobban. Persze a hatékony hízelgéshez a gazdit is meg kellett ismerni egy kicsit jobban…
2015-ben, a michigani Oakland Egyetem kutatói, Moria Galvan és Jennifer Vonk figyelték meg először, hogy a cicák a gazdi hangulatához igazítják a saját viselkedésüket. Ha a kísérletben résztvevő gazdinak jó kedve volt, akkor a macskája sokkal szívesebben kereste a társaságát, és nagyobb valószínűséggel dörgölőzött hozzá, ugrott az ölébe vagy dorombolt neki. Ha azonban idegenek társaságában hagyták a vizsgált 12 macskát, akkor nem volt különbség a viselkedésükben, tehát ugyanúgy nem törődtek az önkéntesekkel, ha rosszkedvűek voltak, mint amikor kedélyesek. Ez azt jelenti, hogy a cicák képesek felismerni az érzelmeinket, de ezt a gazdijuk mellett, hozzá igazítva tanulják meg életük során, ráadásul sokkal kevésbé feltűnő jelekkel közvetítik felénk az empátiájukat, mint a kutyák. Persze a kutyákat sokkal régebb óta és behatóbban vizsgálták eddig a cicáknál, ezért számíthatunk arra, hogy rengeteg titokra derül még fény a macskákkal kapcsolatban.
És a te cicád felismeri a hangulataidat? Hogyan fejezi ezt ki? Írd le kommentben a macskABC Facebook-oldal posztja alá kommentben, ide!
