Vajon tényleg „irigyek” a kutyák?

Mindenki ismeri az „Irigy kutya…” kezdetű gúnyos, óvodás mondókát, de vajon tényleg van alapja annak, hogy az irigységet a kutyákhoz rendeljük? A legtöbb gazdi megtapasztalhatta már, hogy kedvence elég nehezen, olykor morogva adja csak ki a karmai közül a már megszerzett falatokat. Talán az ilyen tapasztalatok vezettek ahhoz, hogy irigynek gondoljuk a kutyákat, ám egy friss kutatás tudományos eszközökkel és farkasok segítségével is megvilágítja a hiedelem hátterét.

Írásainkban gyakran megemlítjük a farkasokat, ami nem véletlen, hiszen a kutyákhoz kötődő tudományos vizsgálatok során vissza kell nyúlni a gyökerekhez, és meg kell vizsgálni a kutyák legközelebbi vadon élő rokonait is. A bécsi Wolf Science Center etológusai pontosan ilyen módszereket alkalmaztak akkor, amikor megállapították, hogy a farkasok könnyebben megbocsátanak, mint a kutyák, és legújabb kutatásuk alkalmával is, amelynek célja a kutyák együttműködő-, és segítőkészségének megértése volt.

20190415_enkedvencem_kutya_farkas_segít_cikk_tiny (1)Alapvetően kétféle elmélet létezik arról, hogy honnan ered a kutyák segítőkészsége, nagylelkűsége. Egyesek szerint az ember mellett sajátították el ezeket, mások viszont úgy gondolják, hogy a farkasoktól erednek a fenti tulajdonságok. Ahhoz hogy kiderüljön, kinek van igaza, egyszerűen csak cáfolni kellene az utóbbi elméletet, ezért a kutatók farkasokat és kutyákat hasonlítottak össze. A résztvevő kilenc farkast és hat kutyát először megtanították arra, hogy az orrukkal megbökjenek egy bizonyos szimbólumot egy érintőképernyőn. A gomb megnyomása után a szemük láttára jutalomfalat hullott a szomszéd kennelben lévő állat elé, de a kísérletek során már szabadon dönthettek arról, hogy megbökjék-e a jelet. A gombot megnyomó és a másik kennelben várakozó egyedeket folyamatosan cserélgették, így előfordult, hogy a tesztalanyok egyáltalán nem ismerték a szomszédot, sőt, nem is egy fajhoz tartoztak. Bizonyos esetekben pedig a gombnyomás után nem történt semmi.

A megfigyelések alapján a tudósok arra jutottak, hogy a farkasok némileg meglepő módon sokkal segítőkészebbek a társaikkal, mint a kutyák, hiszen jóval többször nyomták meg a gombot. A farkasok együttműködőbbek voltak a falkából ismert egyedekkel, a kutyák viszont nem tettek különbséget ismeretség alapján. A kutatást vezető Rachel Dale a következőképp magyarázza az eredményeket: a kutyák a háziasítás során elvesztették azokat az együttműködési készségeket fajtársaikkal szemben, amelyekre még a falkában szükségük volt. Az élelem, a biztonság és a terület szempontjából már sokkal inkább függenek az embertől, míg a farkasok csak a falka tagjaiban bízhatnak, így szorosabb együttműködésre vannak utalva. Ezek a tulajdonságok azonban egyedenként is eltérőek lehetnek, ezért további kutatásokra lesz szükség, hogy megrendíthetetlen bizonyítékokat szerezzenek azok, akik úgy gondolják, hogy a kutyák segítőkészsége nem az embertől tanult, hanem a falkából hozott viselkedés.

Érdekesnek találtad a cikket? Akkor oszd meg a kutyABC posztját Facebookon az ismerőseiddel!

forrás: journals.plos.org
2019. június 18.