Augusztus 20. közeledtével egyre több gazdi kérdezi állatorvosát, hogy mit tehetne kutyája zajérzékenységével. Gyakori, hogy ugyanezek a kutyák a mennydörgéssel kísért heves nyári zivatarok alatt is hasonló tüneteket produkálnak. Már az elején le kell szögezni, hogy a hirtelen, erős, ijesztő hangoktól való félelem egy teljesen természetes reakció. Feltehetően még a farkas ősök adták tovább utódaiknak a tapasztalatot, hogy az égzengéstől jobb tartani és minél messzebb kerülni, ha életben akar maradni az egyed.

Egyesek éppen csak összerezzennek vagy a fülüket emelgetik. Van, aki liheg, remeg, nyálzik, elbújik valami sötét zugba és meglapul, amíg végre csend nem lesz. Más nyüszít, ugat és legszívesebben a gazda ölébe bújna. Végül vannak olyanok is, akik esetében a félelem egészen extrém méreteket ölt: ők azok, akik legszívesebben kiszaladnának a világból, és ennek érdekében az útjukban álló ajtókat is megrongálják, és ha lehetőségük adódik, tényleg el is szöknek otthonról. Súlyosabb esetben az egyébként szófogadó kutya szinte nem hall, nem lát. Ez az átmeneti „süketség” természetesen a gazda nyugtató szavaira is vonatkozik. Gyakori, hogy az ilyen módon kontrollálhatatlanná vált kutya magában és a környezetében is komoly károkat okoz.

Minden gazdinál más az ingerküszöb. Egyesek számára tökéletesen kielégítő, ha pl. az augusztus 20-i vagy a szilveszteri tűzijáték idejére bebódítják-bealtatják a kutyájukat. Szerencsére azonban egyre többen megértik, hogy ez csak egy látszólagos és átmeneti megoldás. A zajérzékenység szakszerű és hatásos megszüntetéséhez megfelelően kivitelezett viselkedésterápiára van szükség. A viselkedésterápia egyaránt érinti a kutyát és a gazdát. Szerencsés esetben egy gyakorlott viselkedésterapeuta, állatorvos vagy hozzáértő kutyakiképző az, aki végigkíséri a gazdi-kutya párost ezen a tanulási folyamaton. Minél hosszabb ideje áll fenn a probléma, annál hosszabb időt vesz igénybe a megoldása is, tehát türelmesnek, kitartónak és következetesnek kell lenni.

A gazdinak azt kell megértenie, hogy a kutya hihetetlen empátiával viszonyul hozzá, sokszor megérzi és átveszi hangulatait. Az embernek azt kell sugallnia, hogy a kutyának nincs mitől tartania. Sem büntetnie nem szabad az ijedt kutyát, sem babusgatnia, szeretgetnie, amikor éppen félelmi tüneteket mutat. Olyan módon kell foglalkoztatnia a kutyát, hogy “legyen mit dicsérni rajta”. Dicséretet érdemel, ha az ijesztő hangok vagy fények dacára kötélhúzást játszik, parancsszóra lefekszik, orrával labdát tologat vagy birkózik. Amint újra átadja magát a félelemnek, azonnal ki kell ebből zökkenteni: egy új játékkal, egy leültetéssel, bármivel.

A viselkedésterápiát kiválóan kiegészítheti az ADAPTIL Nyakörv vagy az ADAPTIL Párologtató, amelynek appezin feromonja bizonyítottan hatékonyan csökkenti a kutyák tűzijáték és mennydörgés okozta félelmi tüneteit. Természetes körülmények között az anyakutya termeli az appezint az ellést követően. Ennek hatására alakul ki a kötődés a kölykök és az anya között, valamint ezt tölti el bátorsággal a kicsiket, hogy a sok ijesztő inger ellenére neki merjenek indulni a  nagyvilágnak. Az appezin azt üzeni nekik, hogy “semmi baj sem lehet, hiszen anya itt van a közelben, és megvéd”.

Az alábbiakban felsorolunk néhány egyszerű, de igen hatásos fogást, amivel megkönnyítheted a tűzijátéktól vagy a mennydörgéstől rettegő kutyád életét:

• Építs egy búvóhelyet, ahol kutyád biztonságban érzi magát. Jó ötlet például egy nagyméretű szállítóketrec, vagy a lakás egy olyan pontja, ahová amúgy is szívesen bújik, mondjuk az asztal alatt vagy a kanapé mögött. Jó, ha a hely sötét, terítsd hát le az asztalt egy pokróccal!
• Húzd be a függönyöket, hogy kevésbé látszódjon a villámlás vagy a tűzijáték.
• Hallgassatok zenét vagy kapcsold be a tévét.
• Benti kutya esetén az ADAPTIL Párologtató, kinti kutya esetén pedig az ADAPTIL Nyakörv tehet jó szolgálatot. Helyezz el egy ADAPTIL Párologtatót abban a helyiségben, ahol a kutya tartózkodik, lehetőség szerint pár nappal az esemény előtt. Az ADAPTIL Nyakörvet szintén pár nappal előbb tedd rá.
• Időzítsétek úgy az esti sétát, hogy lehetőleg ne az esemény közben kelljen kimenni. Ha viszont kimentek, mindig tartsd pórázon a kutyát!
• Alkalmazd a korábban leírt “elterelő hadművelet” lépéseit!
• Kérd gyakorlott viselkedésterapeuta, állatorvos vagy kutyakiképző segítségét!