Az emberi bélflóra összetételének hatása általános egészségi állapotunkra népszerű kutatási téma napjainkban. Valószínűleg ez is oka annak, hogy egyre gyakrabban olvashatunk a kutyák és macskák emésztőtraktusának ilyen vonatkozásairól.

A kifejlett állatra jellemző bélflóra kialakulása közvetlenül a születést követően megindul. Érdekes eltérés kedvenceink és köztünk az, hogy míg bennünk a Bifidobacterium fajoknak tulajdonítják a legnagyobb jelentőséget a mikróbák elleni védekezés terén, úgy ezen nemzetség tagjai kutyákban kisebb mennyiségben, macskákban pedig ritkán, valószínűleg csak alkalomszerűen vannak jelen. Ismereteink elsősorban olyan kísérletekből származnak, amikor kontroll ellenében vizsgálták, hogy milyen hatása van a takarmányhoz adagolt különböző kiegészítőknek, leggyakrabban probiotikumoknak vagy prebiotikumoknak.

A probiotikumok a normál bélflórát alkotó mikroorganizmusokat, rendszerint Lactobacillus, Enterococcus, Bifidobacterium stb. fajokat tartalmaznak. A probiotikum tehát egy élő baktériumkultúra, aminek számos nehézséggel kell „szembenéznie”, mielőtt eléri végső célját a vastagbelet, és kifejtheti áldásos hatását. Több készítmény esetében jelzi a gyártó, hogy a termék hűtést igényel. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy vajon folyamatos volt-e a hűtőlánc, nem kell-e tartani az ígért hatás elmaradásától. Normál körülmények között mind a Lactobacillus acidophilus, mind az Enterococcus faecium fakultatív anaerob, azaz kérdéses, hogy a termékben található baktériumok hogy viselik a légköri oxigén jelenlétét, aminek minden készítmény elkerülhetetlenül ki van téve. A másik próbatételt a gyomorban uralkodó alacsony kémhatás, majd az epesavak jelentik. Ideális esetben a készítménnyel bevitt baktériumok képesek megtelepedni és szaporodni is a vastagbélben. Leírták azonban, hogy mindössze egy héttel a probiotikum adagolásának befejezését követően már nem észleltek különbséget a bélflóra kezelés előtti és utáni összetételében, tehát a hatás átmeneti volt.

A prebiotikumok olyan, az emlős gazdaszervezet számára emészthetetlen táplálék összetevők, amelyek szelektív módon támogatják a hasznos bélbaktériumok szaporodását és aktivitását azáltal, hogy táplálékul szolgálnak a számukra. A prebiotikum-koncepciót Gibsonnak és Roberfroidnak tulajdonítják, akik 1995-ben írtak róla először. Legfontosabb képviselőik a frukto-oligoszacharidok. A vegyületen belül található kémiai kötés az emlős sejt enzimjei számára nem bontható, a vastagbél bizonyos baktériumai, a lactobacillusok és bifidobacteriumok számára viszont igen, így számukra a frukto-oligoszacharidok könnyen emészthető táplálékot jelentenek. A frukto-oligaszacharidok közömbösek a hőmérsékleti viszonyokkal, az oxigénkoncentrációval, a kémhatással és az epesavakkal szemben, így semmi sem akadályozza meg, hogy elérjék a vastagbelet, és kifejtsék hatásukat. Emésztésük során rövid szénláncú zsírsavak keletkeznek, amely több szempontból is előnyösek a gazdaszervezet számára. Például a vajsav a vastagbél hámsejtjeinek legfontosabb energiaforrása. Az is bizonyított, hogy a szabad zsírsavak elősegítik a vastagbélben végbemenő víz visszaszívást. Az egyik legintenzívebben kutatott terület a zsírsavaknak a kórokozókkal szembeni aktivitása. A többség egyetért abban, hogy a zsírsavak keletkezése következtében csökken a bél üregében uralkodó pH, amely visszaszorítja számos patogén és faktultatív patogén baktérium (Clostridium spp., E. coli, Salmonella spp.) szaporodását és megtelepedését mind kutyában, mind macskában. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az alacsony pH mellett a Bifidobacterium és Lactobacillus fajok által termelt, antibakteriális hatású, bakteriocin-szerű anyagok is hozzájárulnak a kórokozók számának csökkentéséhez. Akármi legyen is a pontos hatásmechanizmus, a frukto-oligoszacharid kiegészítés hozzájárul az enteropatogén organizmusok megtelepedésével szembeni ellenálló képesség növekedéséhez.

A prebiotikumok adagolása sok szempontból előnyös a gazdaszervezet számára minden olyan esetben, amikor a normál bélflóra egyensúlya veszélybe kerül. Idült hasmenés esetén, főleg hosszabb antibiotikum kezelést követően mindenképpen jó hatásúak, és heveny hasmenésben szenvedő betegeknél is javasolt az alkalmazásuk, oktantól függetlenül.