A kérdés, hogy az ember legjobb barátja, illetve annak legközelebbi rokona, a farkas érzékeli-e az igazságosságot, illetve annak hiányát, a Bécsi Állatorvosi Egyetem Messerli Kutatóintézetének munkatársaiban merült fel először. Jennifer Essler és kutatócsoportja felnőtt kutyákat és farkasokat vizsgált azonos feltételek között. A résztvevő alanyok először egy rövid kiképzésen vettek részt, mely során megtanulták, hogy egy adott jelzésre meg kell nyomniuk egy gombot. A feladat sikeres elvégzése után természetesen jutalomban részesültek. Amikor a gomb megnyomás már rutinfeladatnak számított, kezdődhetett az éles kísérlet.
Egy farkast és egy kutyát két szomszédos, átlátszó kennelbe tereltek, ahol jól láthatták egymást. A feladat ugyanaz volt, mint amit már jól begyakoroltak: egy adott jelzésre nyomják meg a boxokban található gombot. A különbség a korábbiakhoz képest az volt, hogy a gomb megnyomásáért ezúttal csak az egyik állat kapott nagyobb jutalmat, vagyis nyers húst, míg a másiknak be kellett érnie a kevésbé vonzó, száraz eledellel úgy, hogy közben figyelhette a másik kennelben vidáman falatozó társát. A kísérletet elvégezték megfordítva is, tehát mind a kutyát, mind a farkast érintette az igazságtalan bánásmód, és az eredmény minden esetben ugyanaz lett: a pórul járt alany a továbbiakban nem volt hajlandó együttműködni a trénerrel. Ellenőrzésképp eljátszották a tesztet úgy is, hogy csak egy résztvevő volt jelen. Ebben az esetben a jutalom elmaradása után továbbra is teljesítették a feladatot, ezért a kutatók arra következtettek, hogy a tiltakozást nem a jutalom hiánya váltotta ki, hanem az, hogy a másik ugyanazért a feladatért nagyobb elismerésben részesült. Az is érdekes, hogy az igazságtalanságtól szenvedő farkasok elhatárolódtak az embertől a kísérlet után, míg a kutyák gyorsan megbocsátották a méltánytalanságot.
