A tudósok számára korábban nem volt világos, hogy a házi macskák hogyan is képesek a nyávogás mellett olyan alacsony frekvenciájú doromboló hangot kiadni magukból, mint a sokkal nagyobb termetű gepárdok vagy hiúzok, hiszen a kiadott hang hullámhosszát nagyban meghatározza a gége simaizomszöveteiből álló hangredők mérete, ám osztrák kutatók észrevették, hogy ennél bonyolultabb a képlet.
A Bécsi Egyetem munkatársai olyan házi macskák preparált gégéjét vizsgálták, amelyeket betegség miatt altattak el. Azt feltételezték, hogy a dorombolás képessége a gége izomösszehúzódási tulajdonságaival magyarázható, de amikor levegőt áramoltattak át a preparált gégéken, izomösszehúzódás nélkül is doromboló hangot tapasztaltak. A megfigyelés alapján rájöttek, hogy a dorombolás a hangredőkbe ágyazott, laza kötőszövetnek köszönhető, amelynek létezéséről már korábban is tudtak, de a nyugtató, mély hang kiadásával nem hozták összefüggésbe. Ezzel együtt továbbra is úgy gondolják, hogy a dorombolásban (pl. hangerő fokozása) az izmok is szerepet játszanak.
A te cicád gyakran dorombol? Mutasd meg nekünk videón a Facebook-oldalunkon!
