Egy történet, amely után te is átgondolod majd, hogy hogyan jutalmazod a kutyád!

Köztudott, hogy a kutyák nevelésére és tanítására az egyik leghatékonyabb módszer a jutalmazás, amely a pozitív megerősítésen alapszik. Egyszerű a képlet: ha kutyánkat dicsérettel vagy finom falatokkal jutalmazzuk, amikor úgy viselkedik egy adott helyzetben, ahogy elvárjuk tőle, vagy helyesen hajt végre egy feladatot, akkor az a magatartás vagy képesség egy kis gyakorlás után rögzülni fog. Egy múlt század elejéről származó történet azonban rávilágít arra, hogy hova vezethet az, ha nem megfontoltan jutalmazunk.

Nem messze Párizstól, a Szajna folyó partján élt egy újfundlandi kutya, aki jó házőrzőként rendszeresen átvizsgálta a környéket. A helyi gyerekek gyakran játszottak a házhoz közeli partszakaszon, ám az egyik ilyen alkalommal kis híján tragédia történt, ugyanis a víz közelében mókázó lurkók közül egy a folyóba esett. Szerencséjére éppen arra járt a mi hősünk, aki meghallva a jajveszékelést a Szajnába vetette magát, és partra húzta a pórul járt gyereket, akinek apja annyira hálás volt, hogy finomabbnál finomabb falatokkal jutalmazta a fiát megmentő ebet. Ha ez nem lenne elég nagy hőstett, az újfundlandi kutya rövid időn belül még egy gyereket kimentett a folyóból. Ezután persze a környékbeliek abszolút kedvencévé vált, és újra busás jutalomban részesült.

A rejtélyes balesetek azonban folytatódtak, de szerencsére a hős újfundlandi valahogy mindig ott termett, és a bajbajutottak segítségére sietett. A különös esetek elszaporodása gyanakvással töltötte el a helyi hatóságokat, és elkezdtek arra gyanakodni, hogy egyáltalán nem véletlenek egybeeséséről van szó, hanem valaki módszeresen a vízbe löki a gyerekeket. A bűntény feltárásának érdekében titkos megfigyelőcsoportokat szerveztek, akik folyamatosan felügyelték a partszakaszt. Mivel az áldozatok beszámolóiban közös pont volt a hős kutya, korábban is kitalálhatták volna azt, amivel végül csak a megfigyelések során szembesülhettek: a tettes maga a megmentő is egyben. A kutya kivárta a megfelelő pillanatot, és vízbe lökte a gyanútlan gyerekeket, hogy aztán a finom falatok reményében kimenthesse őket a folyóból.

A történet képtelenségnek tűnik, és mivel elég régi forrásból származik, ezért teljesen nem lehetünk biztosak a hitelességében. Mindenesetre jól példázza azt, hogy gazdiként mekkora felelősségünk van abban, hogy hogyan és mikor jutalmazzuk kedvencünket. Emlékeztesd erre a többi gazdit is, és oszd meg a történetet a Facebookon itt

Forrás: index.hu
2020. augusztus 26.