A történet több mint tíz ezelőtt kezdődött egy amerikai kisváros közelében. Bruno, a keverék kutya több órája bóklászhatott már az út szélén, mígnem egy arra járó autós észrevette, és magával vitte Longville-be. A város lakói közül senki sem ismert Brunoban a saját kutyájára, de egy helyi férfi, Larry LaVelle annyira összebarátkozott a kiskutyával, hogy úgy döntött, befogadja a gazdátlan állatot. Újdonsült családjának hamar feltűnt, hogy Bruno nem az az „otthonülős” fajta, ugyanis mindennap elcsászkált a közeli Longville-be. Larry eleinte megpróbálta hosszú láncon tartani a kutyát, de ez majdnem végzetesnek bizonyult, hiszen Bruno kis híján megfojtotta magát, ezért a család belátta, hogy el kell engedniük kedvencüket. A kóborló eb a továbbiakban is meglátogatta a közeli kisváros lakóit, akik a kezdetekben még hazafuvarozták őt, ám később belátták, hogy az állat szabadságra vágyik, nem bánt senkit, és így is mindig visszatér otthonába.
Bruno immár 12 éve teszi meg a 6 kilométeres utat Longville és LaVelle ház között minden egyes nap, aminek az ott lakók nagyon is örülnek. A barátságos kutya szinte mindig ugyanazt az útvonalat járja be a városon belül, így a könyvtárba járók, a helyi fagyizó dolgozói, irodai munkások, vegyes boltosok biztosak lehetnek benne, hogy Bruno valamelyik órában fel fog bukkanni, hogy jelenlétével emelje a nap fényét. Persze a kedves gesztusért finom falatok is járnak. Mivel Bruno már elmúlt 12 éves, ezért már nem sokáig róhatja az utakat, így Longville lakosai úgy döntöttek, hogy faragott faszoborral tisztelegnek a város négylábú utazónagykövete előtt. Az alábbi angol nyelvű videón te is megismerheted Brunot, akiről többen is mosolyogva, jókedvűen mesélnek:
