A ma élő kutyák esetében azonban már nincs szükség a természetnek erre az “óvintézkedésére”, sőt, egyre több jel mutat arra, hogy súlyos szövődményei miatt komoly beszámítás alá kell hogy essen. A kórkép hormonális hátterét illetően számos elképzelés született már, abban mégis mindenki egyetért, hogy a hátterében egy az agyalapi mirigyben termelődő hormone, a prolaktin áll.
A klinikai tünetek rendszerint 1-3 hónappal az ivarzást követően jelentkeznek, és jellegüket tekintve kétségtelenül hasonlítanak a valódi vemhesség alatt és után tapasztalható jelekre. Tipikus a duzzadt és tapintásra érzékeny tejmirigy, amelyet a kutya gyakran nyalogat. Az emlőből tej vagy tejszerű (sárgás, vörhenyes, barnás) folyadék szivároghat. A kutya hasa megnagyobbodhat, mintha tényleg vemhes lenne.
Szintén gyakori tünet az étvágyváltozás: akár a megnövekedett, akár a csökkent étvágy. Igazi kölykök hiányában a kutya gyakran tárgyakat pl. plüssállatot, papucsot dajkál, “kölykeinek” fészket épít. Egyes kutyák levertek, szomorúak, míg mások inkább hiperaktívak, nyugtalanok, sőt a “kölykök” védelmében akár aggresszívvá is válhatnak.
Az nem kétséges, hogy ez az állapot igenis zavarja a kutyát, tehát csupán állat-jóléti megfontolás alapján sem túlzás megoldást keresni rá. Ennél azonban sokkal nyomósabb érv, hogy az álvemhességnek súlyos szövődményei is lehetnek.
A leggyakoribb és meglehetősen fájdalmas szövődmény az emlőmirigy-gyulladás, amelyet gyakran kísér az emlő feletti bőr gyulladása, súlyos esetben akár elhalása is. Nem ritka a méhnyálkahártya kóros túlburjánzása sem, amely az esetek nagy részében csak a méh műtéti eltávolításával kezelhető. Azt is megfigyelték, hogy számos emlődaganatos kutya kórtörténetében halmozottan fordul elő álvemhesség.
Ez egybe vág azzal a ma már elfogadott felfogással, hogy minden, az emlő mirigyállományának megszaporodásával, fokozott működésével és/vagy gyulladásával járó állapot ún. prekancerogén, magyarul a daganatot megelőző állapotnak tekinthető. Ez annyit jelent, hogy ilyenkor szabad gyökök és rákkeltő anyagok keletkezhetnek és halmozódhatnak fel, amelyek összefüggésbe hozhatóak az emlődaganatokkal. Mindez azt sugallja, hogy még az enyhébb tünetekkel járó esetekben is érdemes kezelni a kutyát!
A jellegzetes időzítés és a tipikus tünetek alapján rendszerint nem okoz gondot a diagnózis felállítása. Ami pedig a kezelést illeti, ma már rendelkezésre áll olyan készítmény, amelyet kifejezetten az álvemhesség megszüntetésére fejlesztettek ki, így nem kell számolni súlyos és kellemetlen mellékhatásokkal. Mivel ezek mind vényköteles gyógyszerek, az álvemhesség gyanúja esetén feltétlenül fordulj állatorvosodhoz!
Egy aggódó gazda részéről teljesen természetes reakció ilyenkor a kutya megvigasztalása simogatással, babusgatással, finom falatokkal. Nem árt azonban tudni, hogy az emlőmirigy simogatása egyben mechanikai ingert is jelent, ami tovább fokozza a tejelválasztást, tehát pont ellenkező irányban hat, mint ahogy mi szeretnénk! Bármennyire nehezünkre esik is, célszerű ilyenkor kevesebbet babusgatni a kutyát. Jó hatású a kölyökpótlók megvonása, valamint a napi eleség mennyiségének csökkentése is. Tévhit az, hogy megelőzi vagy megszünteti a problémát, ha a kutya egyszer ellhet. Az viszont tény, hogy ha egyszer kialakult az álvemhesség, akkor jó eséllyel jelentkezik majd a jövőben is.
Az álvemhesség tünetei jellegzetesek, ám időnként több betegség is meghúzódhat a háttérben, ezért bármilyen, a megszokottól eltérő jelet észlelsz kutyádon, fordulj állatorvosodhoz!
