Jáva szigetének közepén járunk, ahol egy 28 éves férfi, Keli Keningau Prayitno a helyi temető mellett elhaladva különös jelenségre lett figyelmes. Egy cica az egyik frissen betemetett sír mellett feküdt a sárban, és keservesen nyávogott. Keli úgy gondolta, hogy szegény macskának bizonyára nincs hova mennie, és éhes is lehet, ezért hazavitte magához és befogadta. Nem sokkal később azonban a rejtélyes állatnak nyoma veszett. Újdonsült gazdája elkezdett kutakodni utána, és a temetőben a korábban említett sírnál meg is találta a cicát. Egy ideig csak figyelte a furcsa négylábút, és rájött, hogy napjának nagy részét a temetőben tölti ugyan, de néhány órára mindig eltűnik.
Követni kezdte egészen egy házig, ahol fény derült a macska kilétére. Az ott lakók a cica korábbi tulajdonosának gyermekei voltak, akik gondoskodnak a kis kedvencről, miután az hazatér a temetőből. Elmesélték Kelinek, hogy a cirmos, akit beakart fogadni, valójában Ibu Kundari asszonyhoz tartozott, aki már lassan egy éve elhunyt. A hűséges macska azóta mindennap kijár szeretett gazdája sírjához, és keserves nyávogások közepette gyászolja őt. Az arra járók ugyan gyakran megetetik, de ő mindig visszatér egykori otthonába, ahol szívesen fogadják, és ellátják, így Keli megnyugodhatott, hogy az általa hontalannak hitt cicának szerető családja van. Ez a történet is bizonyítja tehát, hogy ember és állat között olyan szoros kötelék alakulhat ki, mely egy egész életen át tart, és az egyik fél elvesztése után is tovább él.
