Cicánk életében egyszer mindenképp eljön a pillanat, amikor a megszokott környezetéből kimozdulva velünk kell tartania egy kis kocsikázásra. Ez legtöbb esetben állatorvosi vizsgálat idején fordul elő, de vannak, akik nyaralásra, kisebb kirándulásokra is magukkal viszik kedvencünket. Néhány tényezőt figyelembe véve az utazás akár kellemes élmény is lehet kedvencünk számára.

Ha gyakran utazunk, és nem tudunk gondoskodni macskánk felügyeletéről, vagy mindenképp magunkkal szeretnénk vinni, érdemes már kölyökkorában hozzászoktatni az autóhoz. Fiatal korban még könnyebben alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, ám felnőttként az első kocsikázás akár komoly traumát is jelenthet. Az első és legfontosabb a megfelelő szállítóbox kiválasztása, ugyanis a cicát semmiképp sem hagyhatjuk az autóban szabadon, mert az esetleges nem várt fékezéseknél akár meg is sérülhet, vagy izgatott állapotban akár balesetveszélyt is jelenthet. Gondoljunk csak arra, hogy milyen zavaró lenne, ha vezetés közben ránk ugrana, esetleg bemászna a pedálok alá. A szállítókosarat a hátsó ülésre kell helyezni, és megfelelően rögzíteni kell, nehogy felboruljon nagyobb kanyaroknál, irányváltoztatásoknál. Ugyanebből az okból kifolyólag sem ételt, sem vizet nem ajánlatos a szállítóboxban tartani, és macskát sem érdemes közvetlen utazás előtt megetetni, mert az autó mozgásától akár rosszul is lehet.

Az utazás a legtöbb macska számára komoly stresszel jár, ám ennek ellenére sem érdemes nyugtató gyógyszereket alkalmaznunk, mert azoktól hosszú időre kábulttá válnak. Ehelyett inkább tegyük otthonosabbá a szállítódobozt kedvenc játékaival, vagy alkalmazhatunk nyugtató hatású feromont tartalmazó készítményeket, mint például a  Feliway^® Sprayt. Az utazás során lehetőleg kerüljük a nagyobb ingerforrást jelentő hangos zenét, a különböző illatosítókat, de az sem árt, ha egy kicsit óvatosabban vezetünk. Időnként mindenképp álljunk meg egy kis pihenőre, amikor kedvencünk elvégezheti dolgát, illetve eszik-iszik. Ilyenkor mindig foglalkozzunk, játsszunk vele egy kicsit, hogy aztán újult erővel vághassunk neki az út hátralevő részének.