Minél többféle tárggyal próbálod meg a játékot, annál jobban megismered kutyád. Van apportjáték (visszahozós), ráncigálós játék gyakorlatilag bármivel (zokni, rongy, csavart kötél, bőrdarab, bot), vannak agility-típusú ügyességi játékok és az elmejátékok. Ezek mindegyikéhez kapcsolódik valamiféle alaptudás. Apportnál vissza kell hozni a tárgyat, és odaadni a gazdának. Ha csak hajigálod, de a kutyád nem hozza vissza, vagy visszahozza, de nem adja oda a játékot, az nem fog élvezetet okozni. A ráncigálós játékok nagyon jó feszültség levezetők, de akkor az igazi, ha játék közben el is engedi azt kedvenced, ám ezt meg kell tanítnod neki. Az ügyességi akadályjátékok a gazdi irányításával zajlanak, ám figyelned kell a veszélyekre is. Ha egy kistestű eb magasról leugrik, vagy a billenő rúdon nem lassít le, akár komolyabb baja is eshet. A keresős játékhoz (pl. eldugsz egy másik szobában egy tárgyat, amit meg kell keresnie) a kutyádnak tudnia kell egy helyben maradni és várni, az elmejátékoknál pedig (pl. itt a piros, hol a piros) az a legjobb, ha képes pár másodpercnél tovább összpontosítani.
Fontos tudnod, hogy a kutyád is elunhat egy játékot, ha túl sokáig csináljátok. Ezt megelőzendő, kombináld a fentieket, és figyelj arra, hogy kedvenced először fizikailag fáradjon el, majd utána terhelheted az elméjét is.
Az eszköz nélküli játék nem egyszerű, sőt, hosszabb tanulási folyamat része, mely ideális esetben a játékra hívással kezdődik, vagyis az egyik fél felkelti a másik érdeklődését, például a gazdi elrohan a kutya előtt, így hívva kedvencét egy kis fogócskázásra. A játékra hívásnak azonban több módja is lehet: finom csipkelődés, böködés. Ha kutyád „meghajol” előtted a két mellső lábát V-alakban a feléd irányítva, és közben csibészen néz, esetleg vakkantgat vagy cikkcakkban mozog, akkor biztos lehetsz benne, hogy játszani szeretne. Ezeket a gesztusokat te magad is leutánozhatod, így szólítva meg kutyád a saját nyelvén. Ideális esetben a kutya élvezi azt is, ha őt kergeted, de azt is, ha ő a vadász. Kergetőzés helyett akár birkózhatsz is kedvenceddel, ám olyankor valószínűleg a domináns szerepet fogja felvenni, vagyis feletted, illetve rád fog állni.
A jó partnerek beszélgetés közben figyelnek egymásra. Tegyél te is így játék közben, és figyeld a kutyád jeleit! Ha csóválja a farkát, boldogan liheg, trappolva szalad, vagy ha finoman meglököd, visszajön, akkor mindent jól csinálsz, mert a kutya élvezi a játékot. Ha azonban feltűnően félrenéz, szaglászik, elsomfordál, ásít, nyalogatja a száját, nyújtózkodik, fület vakar, lelapul a füle vagy lent van a farka, netán behúzza, esetleg vicsorog és mereven áll, valami nem stimmel. Ilyenkor ne simogasd, ne nyugtasd, csak hagyd abba a játékot és sétálj el a kutyádtól.
A kutyákkal tehát rengeteg módon lehet játszani, ám mindig oda kell figyelni arra, hogy semmiképp se veszélyeztesd a testi épségét, és ne kényszeríts rá olyat, amihez nincs kedve. Ha azonban rendszeresen játszol vele, az akár a többi kutyával való kapcsolatára is jótékony hatással lehet.
