A szív, mint egy folyamatosan működő „motor” életünk során fenntartja a vér áramlását. Szívelégtelenség esetén zavart szenved szerveink oxigén- és tápanyagellátása, valamint a salakanyagok eltávolítása. A szívelégtelenség hátterében több betegség állhat, ezek közül a leggyakoribb a bal kamra és a bal pitvar között helyeződő kéthegyű szívbillentyű (latinul mitralis billentyű) elfajulása.
Elsősorban az idősebb, kistestű kutyák betegsége. Megfigyelések szerint kanoknál és bizonyos fajták (pl. Cavalier King Charles spániel, uszkár, tacskó, stb.) egyedeiben halmozottan fordul elő.
A kórfejlődés lényege, hogy a kollagénrost-képződés miatt a szívbillentyű megvastagodik és deformálódik, így nem képes tökéletesen záródni. Ennek következtében a vér a kamrából visszaáramlik a pitvarba (szabálytalanul, ellentétes irányban), majd súlyos esetben kisvérköri pangás alakul ki.
Ami a gazdik számára észrevehető tüneteket illeti, sok tulajdonos említi meg, hogy a kutya aktivitása csökken, fáradékonnyá válik, kevesebbet szaladgál és a megszokottnál gyorsabban elfárad.
Kisvérköri pangásra utalhat, ha a kutya nem szívesen fekszik le, inkább ül vagy áll. A rendszeresen jelentkező éjszakai köhögés szintén fel kell, hogy vesse a szívelégtelenség gyanúját: fekvéskor ugyanis fokozódik a tüdő bővérűsége és ez által a nehezített légzés. Gyakori tünet még az ájulás, ami a fellépő oxigénhiánnyal magyarázható.
Kifejezetten súlyos állapotot sejtet, ha a kutya mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, valamint fehéres, esetenként rózsaszínű (vért tartalmazó), habos váladékot öklendezik. Ilyenkor azonnal állatorvoshoz kell fordulni!
A modern kiegészítő vizsgálatok (ultrahang, EKG, röntgen) birtokában a felkészült állatorvos minden kétséget kizáróan képes igazolni e szívbetegség gyanúját. A bal pitvar-kamrai billentyű elfajulása egy gyógyíthatatlan betegség, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ne lehetne gyógyszerekkel karbantartani a szívelégtelenség tüneteit. Sőt! Megfelelő kezeléssel éveken keresztül teljes, színvonalas életet adhat kutyájának! Azt azonban el kell fogadni, hogy ez a betegség folyamatos gyógyszerezést igényel a kutya hátralévő éveiben. A kutya állapotától függően 1-3 havonta javasolt kontrollvizsgálatra járni, amikor lehetőség nyílik a gyógyszeradagok módosítására, amennyiben az állatorvos indokoltnak látja.
